Pont, az állandóság és az örökkévalóság szimbóluma

Pont – az állandóság és az örökkévalóság szimbóluma

A pont az állandóság és örökkévalóság jelképe. Szepes Mária szerint a pont minden erőhatás kezdete, a szunnyadó erők áttörésének kiindulópontja.

A metszéspontok, kereszteződések mindig a fókuszt jelképezik – innen indul a teremtés, itt nyílnak a kapuk. Magasabb értelemben a pont az az ajtó, amelyen át a láthatatlan világ erői belépnek a látható világba.

Ezért a pont a mag, a létkezdet szimbóluma is. Minden kezdemény ebből alakul ki. A pont az ősi egység, amelynek sokszorozódása, bővülése és mozgása hozza létre a látható dolgokat.

A pont az univerzum alapja

A pont a legegyszerűbb és legősibb geometriai szimbólum, amely minden más forma alapját képezi. Jelképezi:

• az egységet

• a kezdetet

• a potenciált

Történelmi szempontból a pont megjelenik az ősi kultúrák művészetében, például:

• sziklarajzokon

• kőtáblákon

• rituális ábrázolásokban

Itt a pont a világ kezdetére, a teremtés első mozzanatára, vagy az isteni rend kiindulópontjára utal.

Szimbolikus jelentés és spirituális használat

A pont szimbolikus jelentése szerint:

• a teljességet

• a koncentrációt

• a középpontot

… képviseli, egyben a potenciális energiát, amelyből minden létrejön.

Ezért a pont a meditáció és a szakrális geometria egyik alapvető eleme.

A pont az:

• egyesülés

• belső fókusz

• harmónia

jelképe, amely a fizikai és a szellemi világ közötti kapcsolatot is szimbolizálja. Hiszen minden forma, vonal, kör és szimbólum kiindulópontja egyetlen pont.

A pont a kreatív energia és stabilitás forrása

A pont, mint szimbólum:

• az univerzális rendet

• az élet kiinduló energiáját

• a figyelem koncentrált erejét

testesíti meg. Évszázadok óta használják spirituális gyakorlatokban, meditációban és mandalákban, hogy előidézzék:

• az egyensúlyt

• a belső stabilitást

• a kreatív erőt